A matematika és a programozási nyelvek után itt van egy harmadik kategória: a szimbólumok.

Ez egy óriási kategória, hiszen idetartozik minden olyan jel, amit a nemzetközi kommunikációban használni szoktunk.

Talán a leggyakrabban a közúti jelzéseket szoktuk használni. A legrégebbi, ma is álló útjelzés Portugália fővárosában, Liszabonban található.

Ez az 1686-ban kirakott tábla portugál nyelven figyelmezteti a Salvador utcán közlekedőket, hogy minden lovas vagy kocsis a út ugyanazon a részén közlekedjen.

Régebben a útjelzések inkább csak mérföldkövek vagy útelágazásoknál lévő informatív táblák voltak.

1880-tól megjelentek az utakon a veszélyesebb zónák jelzése, főleg a kerékpározók számára, majd 1895-ben az Olasz Turistaklub kifejlesztett egy útjelző rendszert.

1900-ban, Párizsban, az Autósklubbok Nemzetközi Kongresszusán is szóba került egy nemzetközi útjelző rendszer kifejlesztése, majd 1903-ban Angliában megkezdték a jelek kidolgozását.

Az útjelzések manapság is elfogadott szimbolumainak egy részét (kanyar, bukkanó, kereszteződés, vasúti átkelő), szintén Párizsban, 1908-ban fogadták el.

A többi szimbólumot 1926 és 1949 között fejlesztették ki, amikor az utakon lévő autók száma igencsak megszaporodott.

Azóta komolyabb változások nem is történtek e téren.

Szintén a nemzetközi szimbólumok kategóriájába tartoznak a kémiai jelek is. Az első próbálkozás a kémiai anyagok jelölésére 1808-ból származik és John Dalton nevéhez fűződik.

Ez a módszer nem sokáig maradt fent, mivel az újonnan felfedezett elemek jele egy körben két betű lett.

1813-ban a svéd Berzelius javasolta, hogy használjanak egy vagy kétbetűs jeleket a kémiai elemek számára.

Ezt a rendszért néhány változtatással manapság is használjuk.

A mai térképeken alkalmazott szimbólumokat is a nemzetközi nyelvek közé lehet sorolni, sőt, még a hosszúsági és szélességi fokok jelölését is.

Ezenkívül a dátumokat és az időpontokat is nemzetközi jelzésekkel írjuk le. Így, egy naptárat vagy egy órát bárki le tud olvasni.

Vannak még a különféle informatív jelzések, mint például a WC, az információs iroda, a mozgássérülteknek való helyek jelzése, vagy a veszély szimbóluma.

Ezek segítségével még külföldön is elboldogulhatunk, akkor is, ha nem ismerjük az ottani nyelvet vagy szokásokat.

Megosztás a facebookon