A grand chiffre

 

A grand chiffrer, vagy nagy kódot, XIV. Lajos francia király emberei használták. Ezt a módszert Antoine és Bonaventure Rossignol dolgozták ki 1650 körül.

 

A kód 587-féle számot tartalmazott, melyek betűket, szótagokat jelöltek, sőt voltak olyanok is, amelyeket csapdáknak szántak. Használtak például olyan számot amelynek nem volt semmi jelentése, másik pedog csak az előtte lévő szám törlését jelölte.

 

Mivel a francia nyelvben is az E a leggyakoribb betű, összesen 131 féle számkombinációval lehetett helyettesíteni. A kód egyes változatait 1881-ig használta a francia katonaság.

 

Polialfabetikus kódok

 

A polialfabetikus kódok olyan helyettesítő rejtjelezések, amelyek többféle kódábécét használnak az üzenet titkosításákor. Ezt a módszert Leon Battista Alberti találta ki az 1467 körül.

 

Alberti a Caesar-kódot használta, de több ábécével. Amikor egy másik helyettesítési ábécéhet használt, ezt úgy jelezte, hogy az új ábécével kódolt szöveg legelső betűjét nagybetűvel írta.

 

Johannes Trithemius, Alberti módszerével ellentétben minden egyes betűnél ábécét váltott. Ehhez egy úgynevezett tabula recta-t használt, amin 26 különböző ábécé található.

 

Minden egyes ábécé eggyel balra volt tolva a fölötte levőhöz képest úgy, hogy a Z után az A-val folytatódott.

 

 

 

A módszer gyengeségeit igyekezett kiküszöbölni Blaise de Vigenère, az 1580-as években, aki létrehozta a róla elnevezett kódott, amit az 1800-as évekig nem sikerült feltőrni.

 

A Vigenère-kód ugyanúgy egy táblázatot használ a Caesar ábécékkel, az újdonsága viszont az, hogy nem egymás után következnek a betűk, hanem egy adott kulcsszó alapján. Így ha valaki nem ismeri ezt a kulcsot, nem tudja visszafejteni a kódot.

 

Az 1800-as évek közepére világossá vált, hogy a behelyettesítéses kódok elérték a képességük határait, ezért új megoldásokat kerestek.

 

Playfair

 

1854-ben Charles Wheatstone feltalálta a digrafikus Playfair-rejtjelet. A módszer betűpárokat kódol, ezért sokkal nehezebb feltörni, hiszen az egyszerű helyettesítő rejtjelek megfejtésére használt gyakoriságelemzés itt nem működik.

 

A Playfair-rejtjel egy 5×5-ös táblát használ, amely tartalmaz egy kulcsszót vagy -kifejezést.

 

A kulcstábla elkészítéséhez először a kulcsszó betűivel kell kitölteni a mezőket (az ismétlődő betűket csak egyszer leírva), majd az üresen maradt helyeket az ábécé többi betűjével kell kitölteni.

 

Általában a Q betűt ki szokták hagyni, hiszen a négyzet 25 mezőjébe nem fér be a latin ábécé mind a 26 betűje. Más változatok az I-t és a J-t egy betűként kezelik.

 

A szöveg kódolásához az eredeti szöveget két betűből álló csoportokba kell rendezni (például a "Playfair-rendszer" "PL AY FA IR RE ND SZ ER" lesz), amelyeket a kulcstáblán kell elosztani, majd egymás után alkalmazni az alábbi 4 szabályt:

 

- Ha egy pár mindkét eleme ugyanaz a betű, vagy már csak egy betű maradt az utolsó párba, akkor írjunk egy "X"-et az első betű után, és ezt az új párt kódoljuk. Néhány változat "X" helyett "Q"-t használ.

- Ha egy pár mindkét betűje ugyanabban a sorban jelenik meg a kulcstáblán, akkor a tőlük közvetlenül jobbra állóval kell helyettesíteni őket (ha az egyik betű a sor jobb szélén van, akkor a sor bal szélén álló betűvel kell helyettesíteni).

- Ha egy pár mindkét betűje ugyanabban az oszlopban jelenik meg a kulcstáblán, akkor közvetlenül az alattuk állóval kell helyettesíteni őket (ha az egyik betű az oszlop alján van, akkor az oszlop tetején álló betűvel kell helyettesíteni).

- Ha egy pár betűi nincsenek sem egy sorban, sem egy oszlopban, akkor tekintsük azt a kulcstábla mezőiből felépülő téglalapot, amelynek a két betű a két szemközti csúcsa. A betűket a saját sorukban, a téglalap másik csúcsánál lévő betűkkel helyettesítjük.

 

Íme egy példa, ahol a “Playfair rendszer” a kulcs:

 

 

A rejtjelező rácsot az itáliai Gerolamo Cardano találta fel. Kétféle eljárással lehet használni: az elsőnél egy ártalmatlannak tűnő szövegbe kell a rácsot elhelyezni, ezáltal megkapva a szöveget. A módszer hátránya, hogy egy ilyen szöveg elkészítése hosszú időbe telik.

 

A másiknál a rács forgathatósága miatt a rácsot négyszer el kellett forgatni a megfelelő sorszámozáshoz, ahova szövegként be lehetett írni a kódolandó üzenet betűit sorban.

 

 

Megosztás a facebookon