Előző héten a matematikát mutattam be, mint világnyelvet, most a programozási nyelveken van a sor.

Az utóbbi évtizedekben igencsak elterjedtek a számítógépek, legyenek asztali gépek, mobil eszközök, vagy akár játékkonzolok.

Közös vonásuk, hogy mindegyiknek szüksége van egy programra, hogy használni tudjuk őket. Ezeket a programokat különféle programozási nyelveken írják.

Az első programozható automatát 1206-ban építette Ismail Al-Jazari arab tudós. Ez a gép többféle dallamot tudott lejátszani. Ehhez különböző karokat kellett mozgatni.

Ezt még nem lehet programozási nyelvnek nevezni, viszont tény, hogy előzetes programozással (vagyis a karok megfelelő pozicióba helyezésével), többféle eredményt lehetett elérni.

A következő nagy lépés az automatizált szövőszék feltalálása volt, amit lyukkártyákkal lehetett irányítani.

Az elkészülő mintákat a lyukkártyák cserélgetésével lehetett változtatni.

 

 

Ezenkívül léteztek zeneautomaták is, amelyek úgy adtak ki hangot, hogy egy domború részekkel ellátott hengert raktak bele.

A hangot ezeken a kitüremkedéseken meg-megakadó fémlemezek adták ki. A hengerek cserélgetésével a dallamot lehetett megváltoztatni.

A huszadik század közepén megjelentek az első számítógépek. Bár ezek még egy egész szobát töltöttek ki és nem voltak még túlságosan hasznosak, egy komoly lépést jelentettek az emberiség történelmében.

A megjelenésükkel egyidőben felmerült a megfelelő programozás dolga is. Az első programozási nyelv a német Plankalkül volt, amit 1942 és 1945 között fejlesztett ki Konrad Zuse.

 

Ezt a Z3 számítógéphez használták. A programokat még filmszallagra másolták, így a sebessége nem volt valami nagy, de minden kezdet nehéz.

Manapság többféle programozási nyelvet használnak. A legnépszerűbbek a Java, a Python, a C, a PHP és az SQL.

A következő lépés az úgynevezett kvantumszámítógépek terén lesz, mivel ezek megfelelő kihasználásához egy új programozási nyelvre van szükség.

Az első lépéseket e téren a QCL és a LanQ jelenti.

Megosztás a facebookon