Ez a könyv már jóval később készült, mint az előző részben bemutatott Voynich kézirat, viszont a stílusa nagyon hasonlít rá.

 

A Codex Serapinianust Luigi Serafini iparművész írta, feltehetően 30 hónap alatt, 1976–1978 között.

 

A Voynich kézirathoz hasonlóan ismeretlen nyelven íródott, amelyet a mai napig sem sikerült megfejteni.

 

Az író bevallása szerint azért készítette el ezt a munkáját hogy egy átlag embert szembeállíthasson azzal az érzéssel mint amikor egy még olvasni nem tudó gyermek kezébe könyv kerül melyet a teljesség élményével képes nézegetni anélkül hogy egy szó is értene a látottakból.

 

Sokan viszont nem akarják elfogadni ezt a magyarázatot, mivel ez gyakorlatilag felesleges vesződés lett volna a semmivel, szerintük Serafini egy másik, eddig ismeretlen világba látott bele.

 

A könyvben tizenegy fejezetre tagolva betekintést kapunk a különös világ állat- és növényvilágába, valamint bizonyos emberek szokásairól, ruházkodásáról és egyéb tevékenységeiről informálódhatunk.

 

Az első fejezetben a növények kapnak főszerepet, a másodikban furcsa állatok jelennek meg, a harmadikban kétklábú lényeket láthatunk, a negyedikben a fizika és a kémia szerepel, az ötödikben különféle szerkezetek vannak, a hatodikban az emberekről ír, a hetedikben egy ismeretlen világ történelme bontakozik ki, a nyolcadikban az írás történelme jelenik meg, a kilencedikben az evés és a ruházat szerepel, a tizedik bizarr játékoról szól, míg az utolsó fejezet az építészeté.

 

 

Megosztás a facebookon