Az írás, bár már elég régi emberi találmány, mégis jóval a nyelv után alakult ki.

 

Előtte, a fontosabb legendák és események szájhagyomány alapján terjedtek, apáról fiúra, vagy a tábortűz körül mesélték az öregek a fiataloknak.

 

Viszont amint az emberiség fejlődött és megjelentek a városok, valamint a kereskedelem, lassan szükség volt bizonyos dolgok rögzítésére.

 

Az egyik legrégebbi írásforma az ékírás volt. Ez valószínűleg azért terjedt el, mivel könnyű volt a jeleket így rávésni az agyagtáblákra.

 

Az első írásokról valószínűleg nem maradtak fel emlékeink, de jelenleg a kutatók úgy hiszik, hogy az írás, egymástól függetlenűl, két helyen született meg a világban.

 

Az első és a legrégebbi írás a suméroké volt, ez úgy időszámításunk előtt 3.100 körül jelenhetett meg, míg a második a mai Mexikó területén, az olmék civilizáció terméke volt és jóval később, időszámításunk előtt 300-ban fejlődött ki.

 

Ezek mellett, még az ősi kínai írást is érdemes megemlíteni, ami időszámításunk előtt 1.200-ban alakult ki.

 

A tudósok ide sorolják még az Indus civilizáció írását is időszámításunk előtt 2.600-ból, viszont ezt még nem fejtették meg, ezért nem tudni, hogy valóban írás, vagy csak szimbólumok.

 

Az íárs fejlődése több lépcsőn át vezetett. Az első írásrendszer képírás volt, vagyis a szimbólumok általában azoknak a tárgyaknak a rajza volt, amiről írtak.

 

Itt több fajtát különíthetünk el. Vannak az emlékezeterősítő írások, piktografikus és ideografikus.

 

Ezekből fejlődött ki, több tranzíciós rendszeren át a ma ismert fonetikus rendszer, ahol a jelek nem tárgyakat, hanem hangokat jelképeznek.

 

A konkrét írásjelek előtt létezett egy rendszer, amit proto-írásnak neveznek. Ezeket már az időszámításunk előtti 7. évezredben is megtaláljuk, például a Kínában talált Jiahu szimbólumok, amelyek időszámításunk előtt kb. 6.600-ból származnak.

 

A legrégebbi írásos emlékek, ahol már rendes írással találkozunk, a kisi archaikus szövegek, amelyek a mezopotámiai írássfejlődés fontos leletei.

 

A három legnagyobb lelőhely egyikéből, Kis városából kerültek elő. A feliratok nagyjából egyidősek az uruki archaikus szövegekkel, az iódőszámításunk előtti 4. évezred közepétől az időszámításunk előtt 3. évezred elejéig keletkeztek.

 

Egyiptomból Széth-Peribszen fáraó sírjából kerültek elő az első proto-hieroglifikus írások.

 

Az első ábécét a Szinai félsziget területén fejlesztették ki időszámításunk előtt 1.800 körül, ahol a szemita népesség az ókori egyiptomi írásjeleket alakította át egy fajta fonetikus rendszerré.

 

Ezekből fejlődtek ki késöbb a Föníciai és az Arámi irásrendszerek, amelyek nagy hatással voltak va későbbi kultúrákra.

Az írott irodalom is valószínűleg nagyjából egyidős lehet az írás kifejlődésével. A legrégebbi irodalmi mű, amely fennmaradt számunkra a sumér Gilgames-eposz.

 

Ezt valamikor az időszámításunk előtti 22. században írták, arámi nyelven. Az eposznak ma öt változata ismeretes.

 

Míg az elsőben Gilgames még csak egy egyszerű király, az idő haladtával egyre több mítikus tulajdonságot kap, míg végül már „kétharmad rész belőle isten, egyharmad rész belőle ember, senki más emberfia nincsen kívül-belül hozzá hasonló”.

 

Sajnos manapság már csak részletek vannak meg a műből, ezért a teljes eposzt csak az összes, különböző korú töredék sorba állítása után olvashatjuk el.

 

A cselekmény kezdete egy újasszír táblán olvasható. A második és harmadik tábla óbabiloni, de a vége csak újasszír változatból ismert.

 

A negyedik és az ötödiknek az első fele és harmadik szakasza újasszír, második és negyedik töredéke a hettita változatból való, végül az óbabiloni változattal fejeződik be.

 

A hatodik tábla legteljesebb forrása az újasszír, a hetedik eleje a hettita, vége az újasszír változat. A nyolcadik, kilencedik, tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik újasszír, bár az utolsó egy nagyon korai sumer irat beillesztése.

 

Maga az eposz hat különböző sumer irodalmi mű alapján készült, jelentősen bővítve és átdolgozva azokat.

 

Ami még érdekes, hogy a Ziuszudra-eposz (a sumer vízözön-történet) nincs a források között, az Ut-napistimről szóló részek az Atrahaszísz-eposzból kerültek át ide.

 

A Gilgames-eposz teljes szövege magyarul itt olvasható:

http://web.zone.ee/aurin/vers/wsgilgames.html

 

A mai nyelvek 70%-a által használt Latin ábécét időszámításunk előtt 700 körül kezdték el használni.

 

Az eredeti írásrendszer a görög írás egyik válfajából, a Kümé ábécéből és az Etruszk ábécéből alakult ki.

 

A legrégebbi Lain abécével írt szöveg az időszámításunk előtti 6. századból származik, amit Duenosz-feliratként ismernek.

 

Magyarországon Szent István idején kezdték el használni a Latin ábécét, az addig használt rovásírást felváltva.

 

Érdekesség, hogy a román nyelv 1860-tól használja csak a latin írásmódott, azelőtt a szláv cirill betűkkel írtak.

 

A cirill írást hivatalosan először Bulgáriában vezették be a 9. században, és eredetileg 44 betűt tartalmazott.

 

Oroszországban csupán 1708-ban vezették be cári rendeletre és orosz polgári írásnak nevezték el.

Megosztás a facebookon